2016-05-24

Az utánpótlás sport jellegzetességei


Az utánpótlás sport jellegzetességei. A fiatalok igazi nagy sportolóvá válása nem megy egyik pillanatról a másikra, hosszú és fáradságos út vezet fel a sportolói karrier csúcsára.

Rovat: Friss híreink
Beküldte: veszpremjudo
Az utánpótlás sport jellegzetességei
Forrás: http://www.metodikaikozpont.hu/edzoi/1upsport.pdf
 
 
A fiatalok igazi nagy sportolóvá válása nem megy egyik pillanatról a másikra, hosszú és fáradságos út vezet fel a sportolói karrier csúcsára. Ezt a hosszú, fáradságos, néha örömteli, néha szomorú folyamatot nevezzük utánpótlás-nevelésnek, vagy utánpótlás sportnak. Természetesen minden sportoló más és más, azonban sportolóvá válásnak megvannak azok a jellegzetességei, amelyek jól körülírhatóak. Sportmenedzsment szempontjából igen fontos, hogy a sportolókat milyen üzenetek, hatások érik az utánpótlás korosztályokban, hiszen a kognitív képességei, a szociális képességei, az érzelmi attitűdje és a motoros képességeinek megfelelő kialakítása zajlik ebben az időszakban. Az együttműködés minden területen fontos a sportmenedzser és az edzői stábok között, azonban az utánpótlásban talán a legfontosabb. A vezetés és az edzők üzeneteinek nem szabad ellentmondásosnak lennie, hiszen a fiatalok könnyen összezavarodhatnak, vagy ami még rosszabb, a felnőtteket egymás ellen fordíthatják. Az utánpótlásban nagy szerepet játszanak a szülők, tehát nemcsak a fiatal sportolókkal kell foglalkozni, hanem a szülőkkel, nagyszülőkkel is. Sokszor ez sokkal nehezebb feladat, például a kanadai sportszótárban már megjelent a „car-coaching” kifejezés, utalva a szülői beavatkozás nem kívánt formájára az edzésre történő utazások alatt. A sportvezetők feladata a szülők megfelelő tájékoztatása, valamint a hosszabb ideje renitens, nem megfelelő viselkedésű szülők eltávolítása akár a gyermekükkel együtt a klub életéből, megelőzve nagyobb konfliktus kialakulását. A megfelelően felkészült, koherens és összetartó sportszakember gárda tehát kulcsfontosságú szerepet játszik az elitsport képzésében.
Az utánpótlás nevelését befolyásoló tényezők
Életkor
Az életkori sajátosságok alapvetően befolyásolják az utánpótláskorú sportolók fejlődését. A legegyszerűbb példára rávilágítva, nem lehet ugyanolyan módon beszélni az 6-7 éves kisgyerekkel, aki most kezdi a sportolást, vagy a 18-19 éves fiatallal, akinek a pályaválasztás nagy gondot okoz. Másfajta megközelítésben, a motoros képességekre ható feladatsor nem lehet ugyanaz a 10 éveseknek és a 20 éveseknek, hiszen a serdülőkor után már a vázizmok teljesen kialakultak, a hormonháztartás megfelelő működésével alakíthatjuk ki a sportolóra jellemző tulajdonságokat, teljesítmény-összetevőket. Az általunk nem igazán befolyásolható születéstől eltelő néhány év azonban nagymértékben befolyásolja a gyerekek későbbi sportolási szokásait, tehát a kisgyerekek szocio-környezetének sportszerető mivolta igen fontos.
A most következő életkori felosztás a Kanadai Sportszövetség által támogatott kutatások
eredményeképpen alakult ki, melynek neve a Long-Therm Athtletes Development (LTAD),
azaz a Hosszú-távú Sportoló Fejlesztési program, elnevezése érthetővé teszi mindenki
számára a korosztályokban zajló munka lényegét és miértjét. A nagysikerű és igen jól
használható tanulmány alapját Dr. Balyi István, TF-et végzett Kanadában élő magyar
edzéselméleti szakember dolgozta ki 2002-ben.
Long-term Athlete
Development
(LTAD)
XY Ábra. LATD Hosszú-távú sportolói fejlesztési program (2009)
AKTÍV START az első életkori lépcső, amely egységesen kislányoknál és kisfiúknál egyaránt
0-6 évig tart. A fizikailag aktív életmód, a sportmozgások végzése az idegrendszer
fejlődésében játszanak nagy szerepet. A mozgás egyben örömforrás is, a szabad energiák
levezetésében fontos tényező. A mozgás hat az összes motoros képességre, természetesen a
képességcsoportok szenzitív időszakában jobb hatásfokkal az adott képességekre. A
mozgáskészségek kialakulnak, például ekkor tanulnak meg esni a gyerekek. A szociális szféra
is kezd fejlődni, a mások akaratának elfogadását, illetve a saját akaratuk érvényre juttatását
ekkor kell megtanulni. A test egészséges fejlődését csak aktív életmóddal lehet megalapozni,
a szervrendszerek optimálisan csak megfelelő terhelés hatására alakulnak ki, és ezek a
testsúlyra, az alvóképességre és a stressz tűrésére is kihatással vannak. A kisgyerekeknek
Hosszú-távú Sportoló
Fejlesztési program
10 befolyásoló faktor
1. 10 év szabály
2. FUNdamentals
3. Specializáció
4. Sportéletkor
5. Edzhetőség
6. Pszichikai, Mentális, Értelmi és
Érzelmi fejlettség
7. Periodizáció
8. Edzéstervezés
9. Integráció
10. Folyamatos fejlődés
Fiú és lány: 0-6
Fiú: 6-9 Lány: 6-8
Fiú: 9-12 Lány: 8-11
Fiú: 12-16 Lány: 11-15
Fiú: 16-23+ Lány: 15-21+
Fiú: 19+ Lány: 18+
mindent csak pozitívan felfogással, azaz örömteli módon kell végrehajtaniuk, amit nem szeretne elvégezni a gyerek, azt nem szabad erőltetni.
A sportmenedzsereknek ebben az életkorban igazából nincs szerepük, itt a család, a környezet sportos életmódja a legfőbb befolyásoló tényező. A munkája esetleg a felvilágosítással lehet kapcsolatos, illetve a helyszínek és megfelelő pedagógiai képességgel és adekvát tudással rendelkező edzők, testnevelők biztosítása a fiatalok számára általában tanfolyami keretek között. Szintén fontos. hogy a használt eszközök, védőfelszerelések teljesen biztonságosak legyenek, nehogy valamilyen gátlás alakuljon ki a kisgyerekekben a fizikai aktivitás közben.
FUNdamentals (Alapok lerakása – Lányok 6-8 év között, Fiúk 6-9 év között)
A motoros képességek kialakulásának legfontosabb életkori szakasza, amit ebben az életkorban a sportoló nem tanult meg, azt a későbbiek során nagyon nehezen - vagy egyáltalán nem - fogja tudni bepótolni. Ez igazából majd csak a korai felnőttkorban fog igazán visszahatni a versenyző további fejlődésére. E miatt az elmulasztott megalapozás miatt hagyják abba (drop-out szindróma) rengetegen a 17-20 éves versenyzők közül. Ebben az életkori szakaszban kell kipróbálni szinte minden mozgást, a fára mászástól a gördeszkázásig, a kidobóstól a kúszás-mászásig. Minél sokoldalúbb, ingergazdagabb a fizikai aktivitás, annál jobban fejlődik a gyerekek összes képessége. Itt nagyon fontos, hogy a gyerekek játéka ne legyen irányítva az edzők által, éljék át felelősség nélkül a hibáik hatását a játékon belül. Szintén nagyon fontos, hogy semmilyen elvárás ne legyen az eredménnyel kapcsolatban, számtalanszor előfordul, hogy a szülők, a nem megfelelően képzett edzők eredménykényszert alkalmazva akarják elérni a gyorsabb fejlődést. Még megfelelő felkészültségű edzők is sok esetben a nem megfelelően felkészült vezetők vagy a szülők nyomására rákényszerülnek az eredményesség hajhászására. Ez később visszaüt a sportolóra, hiszen az eredménykényszer hatására csak a sikeres mozgásformákat használja, a többit viszont nem tanulja meg, azaz saját kiteljesedését fogja meggátolni később. Talán a legfontosabb, hogy általában ebben az életkori szakaszban választanak sportágat a gyerekek, és abban a sportágban fognak maradni, ahol örömüket lelik. A közösségek ekkor kezdenek kialakulni, a sportolók szociális szférája kezd kialakulni. Ha már egy sportág edzésére jár a gyerek, akkor 2-3 alkalomnál többször ne legyen sportági edzés, azért, hogy maradjon idő más dolgok felfedezésére is, azaz szerencsés lenne, ha ebben az életkorban akár több sportágat is ki tudnának próbálni a gyerekek, hiszen minél több hatás éri, annál sokoldalúbbá válik. A velük való bánásmódot meghatározza az erős igazságérzetük, a legkisebb igazságtalanság is komoly feszültséget tud teremteni. A sportágak szabályainak, a legegyszerűbb taktikai elemeknek megtanulása szintén ebben az életkori szakaszban történik. A technikai elemek gyakorlását már sportág specifikusan kell végeztetni, azonban a feladatok tervezésekor, elvégzésekor a változatosság és az örömszerzés feltétlenül legyen jelen. A sok örömteli feladat, játék közben a játékértés (szabályok, törvényszerűségek jobb megértése), a játékolvasás (az átélt szituációk megtanulása hatására egy adott szituáció változásának elővételezése) és a döntéshozatal gyorsasága és minősége (mennyire gyorsan és jó vagy rossz döntés meghozatala) is fejlődik. Ebben az életkori szakaszban már megjelennek a komoly sportmenedzseri feladatok is, mint például a megfelelő edzők biztosítása, a biztonságos sportolási körülmények meglétének ellenőrzése vagy más sportágak edzőivel, menedzsereivel való együttműködés a gyerekek érdekében (pl. félévet az egyik, másik félévet a másik sportban tölt el a gyerek). Szintén fontos megemlíteni, hogy a legtöbb sportágban már le kell igazolni a sportolót, hiszen különben nem versenyezhet. Ez egyfelől a szövetségi nyilvántartásba vételt jelenti, másfelől a sportorvosi vizsgálatokat is szerencsés megszervezni a hosszas várakozás elkerülése miatt.
Agilitás
XY ábra. FUNdamentals (Canadian Sport Centres, 2007)
Agilitás
Járások Korcsolyázás Ugrások Úszások Skippelés Egyensúlyozás
Dobások eszközzel Cselezés Rúgások Dobások Ütések Elkapások
Egyensúly Koordináció Gyorsaság Ugrálások Mászás, függés
Learn to Train (Edzés tanulása – Lányok 8-11 év, Fiúk 9-12 év)
Ez az életkori szakasz a legfontosabb a sport-specifikus képességek-készségek kialakításának szempontjából. Ebben a periódusban fejleszthetőek a legjobban a képességek, és ekkor alakul ki stabilan a finom motoros koordináció, válik harmonikussá és gazdaságossá a sportoló mozgása. Szintén fontos feladat ekkor a fiatalok számára is láthatóvá tenni a saját fejlődésük folyamatát (tesztelés, videó analízis), a technikai elemek tökéletes végrehajtásai, az új trükkök begyakorlása pedig örömet okoz számukra. A fontosabb életkori jellemzők következnek. A növekedés felgyorsulása az időszak vége felé indul be jobban, emiatt a mozgáskoordináció szétesik, a mozgásszabályzás nem olyan hatékony, mint régebben. Ezek miatt az új technikai elemek megtanulása hosszabb folyamat, több időt vesz igénybe. Az edzések időtartamának 70 %-ában technikai elemek tanulása (örömteli feladatokkal!) legyen, mert ugyan a gyerekek szeretik a vetélkedést, de a túlzásba vitt versengés káros, azaz a versenyzés, mérkőzés ne legyen több mint edzések időtartamának 30 %-a. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a képességfejlesztő edzéseken nélkülöznünk kellene a versenyzés előnyös hatását, vagyis a feladatokba kell úgy becsempészni a versenyzést, hogy közben a technikai, taktikai képzés megvalósuljon (játékszerű gyakorlatok, kisterületű játékok). A fejlesztés áll a középpontban, ekkor válik lehetővé az összes előzőleg megtanult mozgásminta finomítása, az agy ekkorra már eléri a felnőttkori méretét és bonyolultságát, emiatt sokkal könnyebbé válik a jó technikai végrehajtás elvégzése, készséggé-, rutinná válása. Ez a növekedés beindulásával nehezebbé válik. A később érő gyerekeknek több idejük van a technika finomítására, mint korábban érő társaiknak, emiatt sokszor kerülnek előnybe az akcelerált sportolókkal szemben a későbbi időszakokban. Az egyéni fejlődésben előrébb tartó sportolókat előbb választhatják ki, emiatt látszólagos hátrány éri a retardáltakat. Az akcelerált gyerekeknél már fontossá válik a többi, főleg a hormonok beindulása után az erő és gyorsaság fejlesztése, emiatt maradhat el a többi képesség megfelelő szintű fejlesztése. A sportszervezetek, az edzők és a sportmenedzserek felelőssége megóvni a korai és a késői érésű sportolókat is a későbbi csalódástól a megfelelő informálással, neveléssel. A szülők számára is világossá kell tenni azt, hogy mi történik a saját gyerekükkel, és azt is, hogy milyen érési fázisban van, és mire számíthat a jövőben. Ebben az életkorban is űzzenek még több sportot a gyerekek, nem muszáj még specializálni őket. Gondoljunk csak Roger Federerre, aki 14 évesen döntött a tenisz mellett, addig a labdarúgást is versenyszerűen űzte a tenisz mellett. Ha már egy sportágban van a fiatal, akkor viszont az összes poszton ki kell próbálni a sportolót, ezzel biztosítva a változatos edzésmunkát, terhelést. Ebben az életkori szakaszban a sportoló teste még nem indokolja a flexibilitást segítő hajlékonysági és izomlazasági gyakorlatok beépítését a feladatok közé, azonban itt az idő, amikor meg kell tanulniuk a bemelegítés és levezetés gyakorlatait, ki kell alakulni bennük a saját testük optimális fejlesztésével kapcsolatos igénynek. Ekkor szoknak hozzá az edzés formai és tartalmi követelményeihez, ha itt nem tanulják meg ezeket az edzésrészeket, később már nehezebben adaptálódnak. Sok motoros képesség esetében van szenzibilis időszak ebben az életkorban. A sportmenedzsernek az életkori szakasz jelentőségének figyelembe vételével kell segítenie az edzői stáb munkáját, illetve a szülőkkel való kapcsolattartásban is fontos az állandó, aktív kommunikáció a félreértések lekerülése végett.
Train to Train (Edzeni a megedződésért – Lányok 11-15 év, Fiúk 12-16 év)
A legnagyobb változások időszaka, ebben az életkori szakaszban azonos naptári évben született (például január 1. – december 31.) sportolók között hatalmas különbségek alakulhatnak ki súlyban és magasságban egyaránt. Itt válik igazán fontossá, hogy a sportolók ismerjék saját fejlődési ütemüket, ne váljanak türelmetlenné saját magukkal szemben (retardáltak), illetve ne teljenek el túlfokozott önbizalommal a teljesítményváltozásukkal kapcsolatban (akceleráltak). Ebben az életkori szakaszban hatalmas változások vannak a növekedésben, nem ritka 30-40 cm-es növekedés egy évben. Az izmok, ízületek, inak és kötőszövetek nehezen tartják a növekedési ütemet a csontokkal, nem is beszélve a belső szervekről, például a cardio-pulmonáris rendszerről, azaz a tüdő, szív és vérkeringési rendszerről. Alapvető fontosságú, hogy a szív kapilláris hálózata minél sűrűbbre alakuljon meg a jobb vérellátás érdekében. A kapillarizáció, illetve a szív saját vérkeringése (csak a diasztolé időtartama alatt tud megvalósulni) abban az esetben lesz kiváló, ha az aerob kapacitás megfelelő, amelyet akkor kell kialakítani, amikor a növekedési csúcson már túl vagyunk. A hajlékonyságot növelő és az izomlazaságot elősegítő gyakorlatok felgyorsítják az izmok, ízületek, inak és kötőszövetek adaptációját a csontokhoz. A flexibilitást növelő feladatok a fiatalok későbbi időszakában is kiemelten fontos feladat a sérülések megelőzésének érdekében, illetve az izmok regenerálásában, ami a sportteljesítmény egyik fontos összetevője. A fiúknál a növekedési csúcs (Peak Height Velocity - PHV) után 12-18 hónappal kell megkezdeni a nagy súlyokkal történő erősítést, mivel ekkor érnek a maximális erő szempontjából szenzitív időszakba a sportolók. Lányoknál a súlyzós edzéseket vagy az első menstruáció megtörténtével, vagy a súlygyarapodási csúcs után (a PHV után azonnal) azonnal kell megkezdeni. Ezek és az állóképesség-fejlesztése mind az egyéni teljes kifejlettségtől fognak függeni. Szintén fontos feladata a sportolónak, hogy ebben az életkorban kell megtanulni a megküzdést (coping), a fizikai és mentális kihívásokra adott megfelelő válaszokat, amelyek a sportolással járnak. A tehetség egyik fontos összetevője, hogy az embert próbáló feladat meghátrálásra kényszeríti-e a sportolót, vagy inkább felveszi a kesztyűt és még keményebben dolgozik a sikerért. A fiatal sportolókat egyre jobban hozzá kell szoktatni a versenyzés igazi körülményeihez, az edzés és versenyzés százalékos megoszlása 60 % edzés (lehet persze ebben játékszerű feladat), és 40 % hagyományos értelembe vett versenyzés. Ekkor sem fontos még az eredmény, nem szabad túl nagy terhet a fiatal sportolók vállára tenni, a sportoló teljesítményét inkább a saját korábbi teljesítményéhez kell mérni. Túl sok versenyzés vagy mérkőzés sok időt vesz el az értékes edzésidőből, míg a kevés versenyzés nem teszi lehetővé a technikai és taktikai képességek-készségek versenyviszonyokhoz adaptálását. A fő hangsúly tehát ebben az életkorban a tanulási folyamaton van, nem az eredményen.
A sportmenedzsernek már a megfelelő edzéshelyszínek biztosítása a fő feladata, a biztonságos és fejlesztő környezet meghatározó a fejlődésben. A szakmai stáb összetételénél fontos a jó pedagógusi véna, hiszen ekkor kezdenek el a sportolók szervezetében tombolni a hormonok, azaz addig szokatlan viselkedésminták jelenhetnek meg, amelyeket megfelelően kell kezelni.
XY Ábra. A motoros képességek fejlesztésének szenzibilis (Harsányi, 2000)
Motoros képességek fejlesztésének szenzibilis időszakai
Életkor (év) 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
Tanulási
Koordinációs
képességek
Differenciáló
Reagáló
Ritmus
Térbeli tájékozódó
Egyensúlyozó
Kondicionális
képességek
ÁLLÓKÉPESSÉG
ERŐ
GYORSASÁG
Megis
merési
képess
égek
Megismerési
Tanulási gyorsaság
Train to Compete (Edzeni a versenyzésre - Lányok 15-21 év, Fiúk 16-23 év)
Ebben az életkori szakaszban a sportolók fizikális, mentális, érzelmi és értelmi kapacitásait is
maximalizálni kell a jó teljesítmény érdekében. További kiemelt feladat megtanítani a
sportolókat megfelelően kezelni az elitsport nehézségeit, mint az utazás, média, nézők és az
egyre jobban felkészült versenytársak. A győzelem egyre fontosabb, meg kell tanulni a
győzelem és a vereség elviselését is. Ekkorra általában már csak a választott sportágban
edzenek, versenyeznek a sportolók. Itt alakul ki a leginkább adekvát poszt, versenyszám a
képességek tükrében, ahol a legjobb teljesítményt lesznek képesek nyújtani a sportolók. Az
edzésmunka már egész éves, nagy intenzitású, versenyszerű gyakorlatok jellemzik. A
sportolóknak már van annyi rutinjuk, tapasztalatuk, hogy nyomás alatt edzéseken és
versenyeken, mérkőzéseken is tudnak megfelelően teljesíteni. Az egyénre jellemző
paraméterek alapján kell összeállítani, elvégeztetni a fizikai felkészülési programot, a pihenő,
regeneráló gyakorlatok megfelelő mértékű beiktatásával. Nem szabad abbahagyni a technikai
és taktikai képzést, állandóan ismételni kell az eddig tanultakat. Nagy hangsúlyt kell fektetni a
pszichológiai felkészülésre is, mentálisan kell erőssé tenni a sportolókat, számukra hatékony
speciális feladatok végzésével. Tisztázni kell velük az erősségeiket, és ezeket tovább
finomítani, míg gyengeségükkel megismertetve őket, dolgozniuk kell egy legalább átlagos
szint eléréséig. Mivel az eredmény már számít, ezért a terhelés és intenzitás változtatásával a
sportoló egyéni sportformáját a versenyekre, mérkőzésekre kell időzíteni. Itt kell megtanulnia
a válaszreakcióikat az edzőnek és a sportolónak is az edzésösszetevők változásaira.
A sportmenedzser feladatai ekkor már kiegészülnek a megfelelő táplálék kiegészítő termékek beszerzésével, illetve a doppingszerekről való felvilágosításokat is ekkor kell elvégezni mind a sportoló, mind a szülők felé. Szintén fontos feladat a megfelelő versenyzési lehetőségek biztosítása a sportoló részére, emiatt általában a hazai mellett külföldi kapcsolatokra is szükség van.
Train to Win (Edzeni a győzelemért - Lányok 18+ év, Fiúk 19+ év)
Az utolsó állomás a fiatal sportoló karrierjében, amely már egyben a felnőtt korosztályba belépést is jelenti. Itt már csak és kizárólag az eredmény számít, azaz a verseny, a mérkőzés napján mutatott teljesítmény. Amennyiben megfelelően végigcsinálta a korábban leírt életszakaszokhoz rendelt feladatokat, akkor mostanra a genetikai hozománya, azaz az örökölt tehetségének kibontakozásának lehetünk szemtanúi. Egy rájátszásra, egy Világbajnokságra illetve egyéb nagyjelentőségű versenyre roppant aprólékos és végig ellenőrzött felkészüléssel lehet csak megfelelő teljesítményt elérni. Ezt a terhelés és intenzitás megfelelő változtatásával lehet elérni, figyelembe véve a megelőző életkori szakaszokban tapasztaltakat. Az akarati tényezők ekkorra már teljesen kontrolálják a cselekedeteket, azaz az edzői stábnak fokozottan kell figyelni a túledzés és a mentális fáradtság, kiégés tüneteire, jeleire. A megfelelő, körültekintő edzéstervezés és a regenerációs eszközök (masszázs, fürdő, hidegkamra, szauna) használatával ez elkerülhető. Az ajánlott arány az edzés és versenyzés között 25 % edzés és 75 % versenyzés a szervezett keretek között, a versenyzőknek egyénileg is dolgozni kell a saját gyengeségeiken. A barátságos, de elvárásokkal teli hazai és az ellenséges idegen környezet hatásaitól függetleníteniük kell magukat. A sportmenedzsernek ez eddigiek mellé bejön egy igen komoly feladat, a sportolók felkészítése a média érdeklődésére, illetve a médiával való megfelelő, korrekt kapcsolattartás. A jó teljesítmény teljesen természetesen azonnal felkelti a média érdeklődését, a hirtelen jött népszerűségre is fel kell készíteni a sportolókat. Komoly személyiségtorzulást okozhat a média, aminek a teljesítményre sincsen jó hatása. Itt az értelmi képességekre hatás fontos, ezt kizárólag megfelelő emberi kapcsolattal lehet elérni az edzők, sportszervezők és a sportolók között. Vannak további fontos feladatok, úgymint a továbbtanulás és sportolás összhangjának megteremtése, valamint egyeseknél a versenyzés befejezésére való felkészítés. Amennyiben jól sikerült az előző állomások tudásanyagának és ismereteinek elsajátítása, az elitsport befejezése után is meg fog maradni a sportoló a sportban, hiszen korrekt módon, a lehető legnagyobb odafigyeléssel készítették fel őt a sportra, az általa elért teljesítmény valahol a saját egyéni felső határainál lesz, amely nem biztos, hogy elegendő a felnőtt korosztályban. Ezek a sportolók abbahagyják a versenysportot, rekreációs jelleggel vesznek részt benne a továbbiakban. Ők lehetnek továbbá a következő edzők, játékvezetők, versenybírók, nézők, szülők, támogatók és szponzorok.
Tehetség
A sportolók természetesen nem egyformák, megkülönböztethetünk a sportbeli képességeik
alapján tehetséges és nem annyira tehetséges egyéneket. Renzulli (1978) tehetségmodellje a
sportoló belső tulajdonságait számba véve írta le a tehetség összetevőit, a kreativitást, a
feladat iránti elkötelezettséget és az átlagon felüli képességeket melyekkel, ha rendelkezik
valaki, rámondhatjuk, hogy tehetséges.
XY Ábra. Renzulli tehetség modellje (1978)
Ezek fontos tehetségfaktorok, de nemcsak ezek határozzák meg a kimagasló teljesítményre
képes sportolót.
Mönks és Knörs 1997-ben a Renzulli féle modellt kiegészítették az iskola, a család és a
kortársak faktorokkal, melyek valóban fontosak a tehetség kibontakozásában.
XY Ábra. Mönks-Knörs tehetségmodellje (1997)
Kreativitás
Feladat iránti
elkötelezettség
Átlagon felüli
képességek
ISKOLA TÁRSAK
Kreativitás
Feladat iránti
elkötelezettség
Átlagon felüli
képességek
CSALÁD
Czeizel Endre (2003) genetikus professzor a saját tehetségmodelljében sok hasonló dolgot leírt, azonban nála megjelenik egy különleges összetevő, a sors faktor is. Vajon Lionel Messi a világ legjobb futballistája? Minden bizonnyal igen, azonban csak azok közül, akiket megismerhettünk, mint focista. Lehet, hogy egy 20 éves fiatal magyar fiú lenne a legjobb, aki sajnos már egy korábbi betegsége vagy sérülése miatt nem tudta folytatni a játékot. Vagy éppen egy pásztorkodásból tengődő mongol 20 éves ember lenne a legjobb, ha nem oda születik, hanem mondjuk Angliában.
XY Ábra. Czeizel tehetség modellje (2003)
Eddig az egyénekkel foglalkoztunk azonban még vannak olyan területek, amelyek jellemzőek az utánpótlás sportra.
CSALÁDTársadalomKortárs csoportokIskolaSpeciális mentális adottságokKreativitási adottságMotivációs adottságÁltalános értelmi adottság+ SORS
A csapat
Először a csapatsportágak legfontosabb egysége, a csapat jellemzőit tanulmányozzuk. A csapat tagjai ne felejtsük el, individuumok, azaz minden csapat más és más, nem biztos, hogy ugyanúgy reagálnak ugyanarra az edzésprogramra. Lénárt (2002) szerint a csapat jellemzői a következő:
Kohézió
A kohéziónak külső megjelenési formái is vannak, úgymint megkülönböztető jelek más csapattól (mezek, öltözékek). Nagyon fontos a csapat szempontjából, hogy legyenek közös értékeit, közösen átélt élmények, nehézségek. A csapat kohéziójaként a társak összetartását, egymásért való kiállásukat értjük, ebben fontos szerepet kap az egyének támogatása, támogatottsága csapaton belül, azaz a kiállás egymásért jelenségként is említhetjük. A méltányosság szintén fontos a kohézió szempontjából, a csapat tagjai közül rosszabb körülmények közé került egyénnek kisegítését, felkarolását jelenti. Az eredményesség szempontjából igen fontos tényező, a szociometriai mérések fontosak a kohézió erősségének megértése szempontjából.
Csapaton belüli rivalizálás
A jó csapat egyik jellemzője az egyének pozitív felfogású versengése, azonban nagyon kell vigyázni arra, nehogy átcsapjon negatív irányba, azaz egymás teljesítményfejlődésének segítése helyett egymás ledegradálást, elnyomását tartják fontosnak. Az igazi győztes csapatokban a sportolók egymást húzzák fel a rivalizálással, nem engedik a gyengébb teljesítményt senkinek.
Vezéregyéniségek száma, tulajdonságaik
Szintén lehet pozitív és egyben negatív is a csapat szempontjából. A pozitív példa az, ha a több vezéregyéniség különböző módon vezérek, azaz nem hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Gondolhatunk itt a lelkesítő hadvezér típusra, a nyugodt gondolkodó típusra, a megértő, segítő típusra. Ezek a szerepek jól kiegészítik egymást, nincs konfrontációs felület közöttük. Azonban, ha a vezérek azonos tulajdonságjegyekkel rendelkeznek, ott már lehet feszültség közöttük.
Csapatéletkor
A csapatéletkor szintén jellemzője a csapatnak, ami a csapat meghatározó játékosainak többségének, gerincének együtt töltött idejét jelenti. Amennyiben nincs mozgás a csapatban vagy minden a legnagyobb rendben van és jó eredményeket érnek el. Veszélyes állapot ez a csapat szempontjából, hiszen a sportolók úgy érezhetik, bérelt helyeik vannak, azaz kisebb erőfeszítés is elegendő a csapatban maradáshoz. Az egész csapatot nehéz egyben lecserélni, ezért okos fiatalítási politikával lehet fenntartani azt a bizonytalanságot, amely a jó eredmények elérésére sarkallja az egyéneket.
A csapat a fejlődés melyik időszakában van (Tuckman, 1965, 1977)
Amikor sok egyén összekerül, akkor a csapattá válás egyes fázisain hol gyorsabban, hol
lassabban, de át kell esniük. Az első fázis az alakulás, amikor a sportolók még csak a
bekerülésre koncentrálnak, nem ismerik igazán egymást. A második fázis a viharzás, amikor a
csapaton belüli konfliktusok által kialakul a csapathierarchia. Itt a sportszervezőnek és az
edzőnek nagyon oda kell figyelnie, nehogy jóvátehetetlen konfliktusok alakuljanak ki a
sportolók között. A konfliktusok megoldására csapat elkezd bizonyos szabályokat bevezetni,
ez a normaképzés időszaka, a konfliktusok száma és nagysága a mindenki által elfogadott
szabályok működése miatt csökken. Az utolsó előtti békésebb időszak a működés időszaka,
amikor mindenki elfogadta a helyét a csapatban és teszi legjobb tudása szerint a dolgát. Ezek
után a csapat felbomlása következik, amellyel a csapat befejezi a működését.
A csapat diszfunkciói
A csapatban azonban nem mindig megy megfelelően, különböző problémák léphetnek fel a
csapattá válás közben. Leggyakrabban az egyének közötti interakciók mennyisége és
minősége okoz problémát a működésben. Ezeket a diszfunkciókat kell a lehető legkorábban
felismerni és megtenni a hatékony intézkedéseket.
Nem odafigyelés
az eredményekre
A számon kérhetőség
elkerülése
Elkötelezettség hiánya
A konfliktusoktól való félelem
Bizalmatlanság
Az egyén EGO-ja
és státusza
Alacsony szintű standardok
Kétértelműség
Művi harmónia
Sebezhetetlenség?
XY. Ábra. A csapat öt diszfunkciójának ismérvei (Lencioni, 2002)
Bizalmatlanság ismertető jegyei
 Eltitkolják gyengeségeiket és hibáikat a másik elöl
 Hezitálnak a segítségkérés esetében
 Vonakodnak segíteni más csapattagnak, nem segítik ki egymást
 Következtetések vonnak mások elmondása alapján, nem győződnek meg maguk az
információról (pletykálás)
 Nem ismerik el más képességeit, tapasztalatát
 Ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt a csapattagok
 Rettegnek a találkozóktól, elkerülik egymást, nem szívesen töltenek időt egymással
A konfliktusoktól való félelem ismertető jegyei
 Unalmas értekezletek
 A háttér manipuláció működik, megtámadják egymást
 Kerülik az ellentmondásos helyzeteket, nincs nyílt vita
 Nem veszik figyelembe az összes csapattag véleményét
 Nem magukat adják, hanem színészkednek egymás előtt
Az elkötelezettség hiányának ismertető jegyei
 Félreérthető, kétértelmű kommunikáció, a csapattagok nem tudják a prioritásokat egyértelműen
 Szükségtelen késések állandósulnak
 Szükségtelen, öncélú cselekmények a pályán
 Önbizalomhiány és félelem a hibázástól
 Visszatérő viták és döntések a meetingeken
 Hátsó szándékok megjelenése a tagok között
Számon kérhetőség kerülésének ismertető jegyei
 Harag megjelenése a különböző álláspontot képviselők között és a gyenge és jó teljesítményt mutatók között
 Középszerűség elfogadása, bátorítása általánossá válik
 Határidők elmulasztása, nem teljesítés megjelenése
 Csak pár csapattag visel felelősséget (pl.: csapatkapitány, kapus), a többi jól szórakozik
Nem odafigyelés az eredményre ismertető jegyei
 Stagnálás vagy visszaesés az eredményességben
 Kevesebb siker, győzelem
 Eredmény centrikusság elvész, elmennek a nyerő emberek
 Megjelenik az öncélúság, az egyéni eredményességre való törekvés
 Önmagukat kezdik el szórakoztatni a mérkőzés alatt
EDZŐI STÁB
Az utánpótlásban a sportolókkal foglalkozó felnőtt szerepek közül a legfontosabb. Az edző személyisége, felkészültsége nagyban befolyásolja a sportoló karrierjét. Nézzük milyen jellemzői vannak az edzőknek
Képzettsége
A korábbi tanulmányai és gyakorlata során megszerzett tudásszintet jelöli meg. Jó viszonyítási alap, azonban nem garancia jó minőségű munkavégzésre.
Nyitottsága (life-long learning)
A jó edzőt jellemzi az új iránti fogékonyság, azaz a nyitottság az újdonságok befogadására. Az egész életen át tartó tanulással az iskolában már elsajátított elméleti háttér fog használható tudást eredményezni a gyakorlatban. A jó edző bárkitől képes tanulni, ha mást nem, akkor azt, hogy mi módon nem szabad valamit csinálni. Az sportszervezői és az edzői szakma is a gyakorlatból építkezik, az új módszerek beépítése az programba nagyon fontos.
Szakmai tudása
Összefügg az előző két ponttal ezeknek esszenciája. Ez a szakmai tudás hatása fog megjelenni a sportolók teljesítményén, hiszen „amit az edző árul, azt fogják megvásárolnia sportolók”. , Sajnos kevés a nagy szakmai tudással rendelkező edző, és miután a gyakorlatban dolgoznak, ezért az általuk birtokolt tudás nehezen tud közkincsé válni írott anyag, vagy mozgókép formájában. A több sportágban is honos mentoredző program kifejezetten a szakmai tudást igyekszik átmenteni.
Alázata
Nemcsak a sportolónak kell alázatosnak lennie a sport iránt, hanem az edzőknek is. A sportolók lelkiismeretes felkészítése, az előbbi pontban leírt állandó szakmai fejlődés mind fémjelzi az edző alázatosságát. Vannak olyan tevékenységek az edzői foglalkozás közben, amelyek nem tartoznak bele szorosan a munkakörbe, ilyen például az iskolai nevelőkkel való kapcsolattartás, a sportoló nehéz helyzetének megnyugtató megoldása az edző segítsége által. Ki fog először ebédelni az étteremben az edző, vagy meggyőződik arról, hogy minden sportolója megfelelő adagot kapott? Fáradt az edző az edzőtáborba való megérkezés után, de meggyőződött-e arról, hogy mindenkinek elég jó a szobája, a fekvőhelye? Ezeknél a nüánszoknál lehet jól láthatóan felismerni az alázatosságot.
Viselkedése
Az edző példakép is egyben, tehát a viselkedése erősen befolyásolja a sportolóinak viselkedését is. Amikor az edző megtiltja a sportolóinak például a nehéz ételek fogyasztását, azonban ő maga megrendeli és megeszi a sportolói előtt a csülkös pacalt, nem megfelelő viselkedésről tesz tanúbizonyságot. Igaz ez alkohol, cigaretta és drog esetében is.
Pedagógiai képessége
A sportolók a csapaton belül önálló egyéniségek, akikhez meg kell találni a megfelelő pedagógiai módszert ahhoz, hogy a személyiségére hatni tudjunk. Ez a képesség az edzőknél is más és más, azaz lesznek olyanok, akik a kicsiknél, és lesznek olyanok, akik az idősebb korosztályoknál fognak tudni eredményesen dolgozni.
Kommunikációs képessége
Az egyik legfontosabb képessége az edzőnek, hogy a szakmai tudásának hány százalékát tudja átadni a sportoló felé. Vannak kifejezetten nagy tudású, de rosszul kommunikáló edzők,
akik alig tudnak valamit elérni, míg egy relatív kisebb tudású át tudja adni a tudása legjavát és ezzel abszolút értékben többet ad a sportolónak.
Sportolóit ismeri/nem ismeri
Az edző szociális érzékenysége nagyon fontos, a sportolóinak megismerése nélkül nem lehet eredményes. Ezt oly módon lehet elérni, hogy az edzők minél több időt töltsenek a sportolók között, az öltözőben sűrűn legyenek jelen, a lehető legtöbb forrásból próbáljon meg informálódni a sportoló felől, ebbe még a Facebook is hasznos lehet.
Ellenfelek ismerete/nem ismerete
A szakmai előkészületek fontos része az ellenfelek megismerése, a taktikájuk és versenyzési szokásaik kifigyelése. Ezzel speciálisan tudják felkészíteni a saját csapatukat a versenyen, mérkőzésen várható szituációkra. Röviden az edzői szakma kulcskérdése.
Szülők hatása
A fiatal sportolók nem önállóak, a szülők nélkül meg sem ismerhetnénk őket a sportban. A szülők a legnagyobb befolyással bírnak a saját gyermekükre, amelyet vagy tudnak az edzők és a sportmenedzserek irányítani vagy nem tudnak. Nem kell emiatt nemkívánatos elemnek nézni a szülőket, ők csak azt szeretnék a gyerekeknek megadni, amit a legjobbnak tartanak. Az edzők és sportszervezők nagy kihívása, feladata a szülők gondolatainak befolyásolása a jó irányba.
A feladatok a következőek:
Informálás
Az utánpótlásban az első és legfontosabb feladat szülőkkel megismertetni a teljes folyamatot, amelyen keresztül a gyerekük el tud jutni a felnőtt korig az adott sportágban. Ez akár lehet sportszervezői feladat is, a legjobb megoldás, ha mind az edző, mind a sportvezető ott van az ilyen szülői tájékoztatón. Szintén jó megoldás, ha a sportszervezet nyomtatott vagy digitális formában készít korrekt tájékoztatót a tevékenységéről, amelynek átolvasása, megértése után eldöntheti szabadon a szülő, hogy az adott sportszervezet szimpatikus neki vagy sem.
A szülők bevonása
A szülők sokat tudnak segíteni a különböző feladatok elintézésében a szervezésben, amennyiben el tudják érni a sportszervezők, edzők, hogy lehetőségeikhez képest próbáljanak segíteni. Nem tud mindenki anyagi forrásokat megmozgatni a csapat vagy a klub tevékenységének támogatására, azonban a nem túl gazdag szülők saját munkaerejük felhasználásával vehetik ki részüket a feladatokból. Ha elfoglaljuk a szülőket kevesebb idejük marad a pletykálkodásra, illetve sokkal jobban sajátjuknak érzik a sportszervezet.
A szülők szocio-környezete
A társadalomban elfoglalt helyük, az ismeretségi körük és saját értékrendszerük nagyban befolyásolja sportoló tehetségének kibontakozását. Meg kell ismerni a sportoló családi hátterét, hiszen előfordulhat, hogy azért nem tud megfelelően fejlődni a sportoló az edzések hatására, mert a táplálkozási lehetőségei nem jók, például csak egyszer tud enni egy nap.
Szülők sportolói tapasztalata
Sokkal könnyebb a feladat, amennyiben a szülők is sportolók voltak, hiszen akkor saját élményeikre emlékezve segítségére válhatnak az edzőknek és a sportszervezőknek. Van egyébként veszélye is, hiszen a fiatalkorban relatív sikertelen szülők nagy nyomás alatt tartják a gyereküket, bőven túledzetik őket, ha a sportszervezetben nem sikerül ez, akkor egyéni edzéseken máshol. Érdemes megismerni a szülők sportolói hátterét, azért, hogy a felkészülhessen az edző és sportszervező a szülői kezdeményezésekre.
Szülők sportági szabályismerete
Sok probléma adódik abból, hogy a szülők többsége nem ismeri a sportág szabályrendszerét vagy nem tudja objektívan értékelni a versenyen, mérkőzésen történt eseményeket. Ennek úgy lehet elejét venni, ha szabályismereti előadásokat tartanak az edzők, sportszervezők a szülőknek, vagy írásos és képi információkkal látják el őket.
XY ábra Relax, it’s just a game kampányplakátok (HockeyCanada, 2005)
Összegzés
Az élsporthoz vezető út hosszú folyamat, az utánpótlásban zajló folyamatok meghatározzák a jövőbeli sikereket vagy kudarcokat. A sportolás alsó szegmenseiben dolgoznak a legfelkészületlenebb „munkavállalók”, gondoljunk csak a teljesen jóindulatú, de semmilyen szakmai képesítéssel nem rendelkező, nem megfelelő tudású önkéntes edzőre, akinek feladata egyébként a helyes technikák megtanítása, valamint a motoros képességek adekvát feladatokkal való fejlesztése lenne a feladata. Megfigyelhető továbbá a sok nehezítő körülmény, mint a szülői nyomás a gyerekekre, edzőre a sikerek hajszolása miatt. Ismerni kell a drop-out jelenség kialakulásának okait, kezelésére nagy hangsúlyt kell fektetni. Amennyiben jó élményei vannak a sportágról az utánpótlásból lemorzsolódó sportolónak, akkor van esély az egyéb feladatokban (edző, játékvezető, zsűri, szülő, néző, szponzor) való tevékeny részvételére. A sportszervezők számára nagy lehetőség az utánpótlásban való elhelyezkedésre, főleg azokban a sportágakban, ahol komoly fejlődés várható a közeljövőben (jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás és vízilabda).
Szakirodalom
Balyi István (2001): Sport system building and long-therm athlete development in British Columbia. SportsMed.Canada
http://www.activeforlife.ca/assets/Uploads/A-Sport-Parents-Guide.pdf (letöltés ideje: 2011-08-29)
http://www.canadiansportforlife.ca/parents/ltad-path (letöltés ideje: 2011-08-29)
http://www.hockeycanada.ca (letöltés ideje: 2011-08-29)
Czeizel Endre (2003): Legnagyobb természeti kincsünk: a Tehetség. Fizikai Szemle.2003/11 p. 398.
Lencioni, P. (2002): The five dysfuntcion of a team. Jossey-Bass Company. San Francisco.
Lénárt Ágota (2002): Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek. OSEI, Budapest.
Mönks, F. J.– Knoers, A. M. P. (1997): Ontwikkeling psychologie.(7. kiadás) Assen, Van Gorcum.
Tuckman, B. W., (1965): Developmental sequence in small groups. Psychological Bulletin. 63 (6): 384–99.
Tuckman, Bruce W., & Jensen, M. A. C. (1977). 'Stages of small group development revisited', Group and Organizational Studies, 2, 419- 427.
Renzulli, J. S. (1978): What makes giftedness? Reexamining a defnition. Phi Delta Kappa,
60,180–184.